2. rész - Az első nap

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Az előző részhez érkezett pipa számától nem nagyon dobódtam fel, de ez van. Majd lesz jobb is, viszont nagyon szépen köszönöm a három rendszeres olvasót. Remélem ezzel a résszel nagyobb sikerem lesz, és új olvasókra tehetek szert.

Puszi,
Ronnie ♥

2014. június 23 (hétfő):

            Reggel idegesen pattantam ki az ágyból. Fogalmam sem volt, hogy hány óra van, és féltem, hogy nem lesz időm megcsinálni a feladataimat. Nem akartam már az első napomat is elcseszni. Félénken nyomtam meg a telefonom oldalát, aminek a kijelzője fényesen világított a szemembe.

- Megvakulok! – mormogtam halkan magamnak, majd egy kis idő után, amikor már a szemem is megszokta a fényt az órára néztem. Reggel hét óra. Mi van? Azt hittem, hogy tíz óra körül van. Na jó nekem tényleg elmentek otthonról. Kissé lenyugodva dőltem vissza az óvó paplanomba, de már mindegy volt. Kiment az álom a szememből. Lassan ültem fel az ágyon, majd túrtam bele szétaludt hajamba. Az asztalom felé nyúltam, majd nagy nehezen, de levettem róla a hajgumimat, és lófarokba kötöttem vele kócos hajamat. Tuti szép látványt nyújtottam. Immár kicsit biztosabb léptekkel másztam le az ágyról. Felvettem a köntösömet, majd halkan kinyitottam az ajtómat. Eszem ágában sem volt felébreszteni Trevort. Bár az fix, hogy elég nehéz lett volna az ajtóm kinyitásával felkeltenem, mivel ő a földszinten volt. Minden egyes lépcsőfokra halkan eresztettem le a lábamat, így az meg se nyekkent. Hálát adtam Istennek, amikor csöndben elértem a földszintet. Besétáltam a konyhába, majd elkezdtem lefőzni egy kávét. Szükségem volt egy kis koffein löketre… és, ha már úgyis ilyen hamar felkeltem gondoltam összedobok egy laza reggelit. Betettem néhány kenyeret a pirítóba, majd sonkát és tojást sütöttem hozzá. Viszonylag halk voltam. Büszkén meredtem magam elé, amikor a két adag, ízlésesen elrendezett szendvics a tányéron hevert egymás mellett. A hűtőhöz léptem, majd kivettem belőle a narancslevet. Töltöttem két pohárba, majd a tányér jobb sarka fölé tettem őket. Ebben a pillanatban a kávé is lefőtt… igen még csak most, mivel eleinte nem vettem észre, hogy a kávéfőző gép nem volt bedugva a konnektorba. Úgy pedig hiába vártam a kávémra. Mivel fogalmam sem volt, hogy Trevor, hogy issza a kávét, az enyémet gyorsan felízesítettem, majd a cuccokat a tányérja bal felső sarkához raktam. Aprókat kortyoltam a forró italból, de még így is agyonégettem a nyelvemet. Ilyen a szerencsém, de jelenleg nem panaszkodhatok. Szinte mindenem megvan, amire vágytam. Még ha csak három hónapra is, de megvan. Épp a csészémet raktam bele a mosogatógépbe, amikor motoszkálást hallottam a hátam mögül. Megfordultam. Trevor állt ott egy szál boxer alsóban. Olyannyira meglepődött akár csak én. Lesütöttem a szememet, mert akaratlanul is végignéztem a testén. Te szentséges!

- Jó reggelt – köszöntött, majd  a hajába túrt. Felnéztem rá, de csak és kizárólag a szemeibe.

- Jó reggelt – köszöntöttem mosolyogva.

- Azt hittem jóval utánam fogsz felkelni… erre már reggelit tálalsz – húzta félmosolyra a száját.

- Féltem, hogy elkések – mondtam, de tudtam, hogy rossz a megfogalmazás. Hogy is késnék el, amikor nincs megszabva, hogy mikor kezdjem a munkát? Már bánom, hogy kiejtettem az előbbi szavakat.

- Nem tudsz elkésni Fay – nevetett fel kedvesen. – Egy pár perc és jövök – mondta, majd besétált a fürdőbe. Én hülye! Elkésni? Komolyan? Zavartan ültem le a magamnak szánt szendvics elé, de még véletlenül sem kezdtem el enni. Trevorra vártam. Amikor kinyílt a fürdő ajtaja felnéztem. Örömmel vettem tudomásul, hogy felvett egy farmer térdnadrágot, viszont a felsőteste még mindig takaratlan volt. Komolyan nem tudom, mit izélek, amikor tegnap szinte ugyanígy láttam. Sőt még a hátán is voltam. Hozzáértem. Olyan sok marhaság kering most a fejemben. Nem akarom, hogy bármit is félreértsen, és azt sem, hogy egy hét után kitegye a szűröm. Talán túl nagy a megfelelési vágyam? Hülye genetika…

- Nagyon jól néz ki – mosolygott rám, majd a szendvicsére nézett. Ennyire elgondolkodtam? Észre sem vettem, amikor leült mellém. Talán többet kellene koncentrálnom a körülöttem lévő világra, és kevesebbet a gondolataimra. Pfff… könnyű mondani. Az ember olyan hamar elkalandozik. Mint például én… megint.

- Remélem az íze is olyan jó lesz – mondtam kicsit késve.

- Gyors reakcióidő – nevetett fel, mire én is felnevettem.

- Korán van – fogtam rá valamire. Trevorral egyszerre haraptunk bele a szendvicsünkbe. Az arcát néztem, és nem csalódtam a reakciójában. Ízlett neki. Megkönnyebbülten ettem tovább.

- Ugye tudod, hogy a főzés nem tartozik a feladataid közé? – nézett rám gyönyörű szemeivel.

- Igazából nem, nem tudtam, de ha már úgyis reggelit készítek nem mindegy, ha csinálok neked is?

- Felőlem nyugodtan készíthetsz. Hidd el nem fogok érte megharagudni, csak nem akarlak túlhajszolni.

- Túlhajszolni? – néztem rá értetlenül, és akaratlanul is elmosolyodtam. – Még azt sem szabod meg, hogy mikor keljek fel. Hogy lenne ez túlhajszolás? – nevettem fel halványan, mire lágyan elmosolyodott.

- Remélem a hátam mögött is ezt mondod – mosolygott.

- Nem szokásom az emberek szemébe hazudni – mondtam komolyan.

- Leszámítva, ha egy jó állás érdekében teszed – nevetett, mire én is elnevettem magam. Hát igen vannak kivételek. Újabb falatot haraptam le a szendvicsből. Majd ismét egy újabbat. Szép lassan fogyni kezdett a szendvics a kezeim között. Amikor befejeztem a narancslevem után nyúltam. Nagyokat kortyolva ittam meg. Trevor nem sokkal utánam fejezte be.

- Köszönöm – mondta, majd hátradőlt a széken.

- Egészségedre – mosolyogtam rá, majd tányérját az enyémbe helyeztem, és felálltam. Gyorsan bepakoltam a mosogatógépbe, majd leszedtem az asztalt. Visszaültem a helyemre. Trevort néztem, aki épp a kávéját kortyolgatta. – Mi lesz a mai feladatom? – néztem rá, és kíváncsian vártam a választ.

- Úgy terveztem, hogy ma itthon maradok veled, hogy kicsit szokd ezt az egész helyzetet, de másként alakultak a terveim – nézett rám. – Lesz egy potya utasunk – mosolygott és tudtam kire gondol.

- Crystal is marad? – kérdeztem kedvesen.

- Nem. Valami dolga lett, ezért hozza át Noaht. Nemsokára itt is lesznek szerintem, viszont este lesznek itt egy páran. Jobban mondva a fiúk a bandából, Crystal és Noah, és remélem, hogy te is velünk tartasz – nézett rám a válaszra várva.

- Természetesen veletek tartok. Az égvilágért nem hagynám ki – mosolyogtam rá, ő pedig helyeslően bólogatott. – Megyek elkészülök. Még a végén Noah megijed tőlem – mutattam a hajamra, és az arcomra. Trev csak mosolygott, majd ő is felállt. Felbaktattam az emeletre, majd egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Amikor belenéztem a tükörbe rám tört a nevetés és a sírhatnék is egyszerre. Hogy tudok így kinézni reggel? Azonnal kibontottam a hajamat, majd fésűt ragadtam. Büszkén veregettem meg a vállam, miután a hajam teljesen normálisan lógott le a mellemig. Gyorsan fogat mostam, és elvégeztem az egyéb reggeli szükségleteimet. Feltettem magamra a sminkemet, majd átsétáltam a szobámba. Levettem a felsőmet, és a nadrágomat, és egy száll bugyiban álltam a szekrényem előtt. Úgy terveztem, hogy ma szoknyában leszek, de mivel az egész napomat babázással fogom tölteni nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Így hát egy farmer rövidnadrágra esett a választásom, és a bikini felsőmre. Eszméletlen meleg volt nekem pedig semmi kedvem sem volt magamat kínoztatni egy felsőben. Amikor hangokat hallottam lentről kiléptem a szobából, és szinte leszáguldottam a földszintre. Crystal keze szabad volt, mivel Noah már Trevornál volt. Megöleltem legjobb barátnőmet, majd mosolyogva néztem rá.

- Te már ilyen korán itt vagy? – nézett rám meglepődve Crystal. – Nem hagyod szegényt élni sem – nézett szigorúan, de azért mosolyogva Trevorra.

- Beköltöztem – vettem védelmembe Trevort.

- Tényleg? – mosolyogott rám. – Tök jó! Bocs Trev – mosolygott ex barátjára, mire Trevor csak legyintett. – És, hogy tetszik? – nézett rám kíváncsian mosolyogva.

- Nincs megszabva, hogy mikor keljek fel, és a mai napom babázásból fog állni… hmm eddig nagyszerű – mosolyogtam rá szélesen.

- Örülök – simogatta meg a vállamat. – Nekem mennem kell, mert elkések – pillantott az órájára. – Este, majd beszélünk ölelt meg. – Köszi, hogy elvállaltad… elvállaltátok – nézett először Trevorra, majd rám, és egy hatalmas puszit nyomott Noah arcára.

- Ő az én fiam! Még jó, hogy elvállaltam – mosolygott Trevor őszintén, és végig Noaht nézte. Crystal épp megfordult, amikor utána szóltam.

- Evett már? – néztem Noahra, majd vissza Crystalra.

- Igen – mosolygott, majd egy utolsót intett, és kilépett a házból.

- Na Noah? Mit szólnál egy kis medencézéshez? – kérdezte Trevor, és teljesen megváltozott a hangszíne. Annyira más, amikor Noahval van. Tényleg látom rajta a gondoskodást, és azt a tipikus apai ösztönt és védelmezést. Ölni is képes lenne a fiáért, de ezen nem lepődök meg. Még én is ölnék Noahért. Noah a medencés kérdésre, csak mosolyogni és rúgkapálni kezdett.

- Szerintem tetszik neki az ötlet – mosolyogtam rá. – Öltözz át Noaht pedig bízd rám – vettem el a kezéből a kis drágát. Felvettem a táskát, amit Crystal hozott, és felsétáltam a szobámba. Noaht gyengéden helyeztem el az ágyamon, majd öltöztettem le meztelenre. Annyira édes volt, és a kis bőre… a tipikus puha, gyerek bőr. Csodás! Gondosan összehajtogattam Noah ruháit, majd a székemre tettem. Egy percre sem vettem le a szemem róla. Felült. Felült és mosolygott. Nála vidámabb kisfiúval még sosem volt dolgom. Elővettem a szekrényemből a bikini alsót, majd leültem Noah mellé az ágyra. Gyorsan letoltam magamról a nadrágot, és a bugyimat, majd belebújtam bikinim hiányzó darabjába. Az én ruháimat is összehajtottam, majd beraktam a szekrényem legalsó polcára. Azért mégse legyen szem előtt egy bugyi. Felvettem Noaht az ölembe, majd lementem. Egyenesen a medence felé vettem az irányt.

- Nézd apa milyen szépek vagyunk – néztem Trevorra, aki már a vízben volt, majd Noahra. Trevor mosolyogva nézett ránk, majd elismerően bólintott. Mielőtt a vízbe mentem volna, letettem Noaht az egyik napozó ágyra, majd alaposan bekentem magas faktorú napozókrémmel. Pár percig ültem vele, hogy selymes kis bőre beszívja a krémet, majd felálltam. Lassan lépkedtem le a lépcsőn. Amikor Noah lába beleért a vízbe megálltam. Vártam, hogy hagy szokja a vizet. Egyszerűen imádta. Nevetve rúgta a vizet az apja felé. Egy pár perc után beljebb mentem, majd gyorsan lejjebb süllyedtem a vízbe, és újra vissza fel. Noah felső teste is vizes lett, amit szintén nem bánt. Egy újabb gyors merülést tettem. Lassan szoktattam hozzá a vízhez. Trevor eközben körülöttünk úszkált. Noah végig Trevort figyelte, és nevetett. Egy újabb merülést tettem, de immár a vízben maradtam. Ráfektettem Noaht a kezemre, majd ide-oda húzogattam a vízben. Nagyon élvezte. Trevor beállt az egyik oldalra, majd, amikor arrafelé tologattam Noaht, egy puszit adott az arcára. Kibontakozik az apai szeretet. Egy kis idő múlva átadtam Noaht Trevornak. Szinte láttam a szemében a vágyakozást. Nem csodálom elvégre hosszú ideig nem láthatta. Trevor óvatosan dobálgatta, úsztatta Noaht, majd repülőzött vele, így folyamatosan mosolyt csalva a kisfia arcára.

- Na tartsunk egy kis pihenőt. Meg ne fázz nekem – nézett Noahra, majd magához ölelte. Felvette a nyakába, és lassan kisétált a medencéből. Követtem. – Van egy pléd abban a szekrényben – mutatott egy kinti, a kerti bútorokhoz illő szekrényre. – Idehoznád kérlek? – nézett rám, mire automatikusan bólintottam. Leguggoltam a kis szekrény elé, majd kinyitottam az ajtóit. Kivettem belőle a plédet, majd Trevorékhoz sétáltam, akik már a füvön várakoztak. Leterítettem a földre, majd egyszerre leültünk rá. Trevor berakta Noaht a közepére, majd egy törölközővel gyengéden megtörölgette apró testét.

- Hozok egy pelenkát – álltam fel, majd bementem a házba. Kettesével szedtem a lépcső fokait. Hamar felértem. Kutakodni kezdtem a táskában, majd megtaláltam, amit kerestem. Az előző gyorsasággal mentem le. Sietve léptem ki az ajtón, de a víz miatt volt szerencsém elesni. Nem történt semmi komolyabb seb, így azonnal fel is pattantam. Visszasétáltam a plédhez, majd leültem.

- Jól vagy? – nézett rám Trevor ijedten.

- Hogyne – mosolyogtam rá, majd Noah hóna alá nyúltam, és lefektettem magam elé. Gyakorlottan adtam rá a pelenkát, és ezen még én is meglepődtem. Ennyire benne van az emberben az ösztön? De durva! A pelenkázás után felültettem Noaht, aki a játékaival szórakozott.

- Vérzik a kezed – kúszott mellém Trevor, majd gyengéden felemelte az említett testrészemett, és alaposan megvizsgálta.

- Semmiség – mondtam könnyedén.

- Le kellene fertőtleníteni – nézett fel a sebemről egyenesen a szemembe.

- Már máskor is szereztem efféle sebeket, és fertőtlenítés nélkül hagytam… és mint látod még élek – mosolyogtam rá.

- Viszont az máskor volt ez pedig most van – mondta, majd felállt, és bement a házba. Pár perc múlva valami elsősegély ládának tűnő fehér dobozzal jött vissza. Nem értettem mire ez a felhajtás. Trevor visszaült mellém, majd kezemet a térdeire fektette.

- Csak az idődet pazarolod – néztem mélyen a szemeibe. Szúrós szemekkel nézett fel rám.

- Nem akarok panaszkodást hallani Fay – mondta komolyan, majd a háta mögé nézett, hogy megnézze, mit csinál Noah.

- Ne aggódj, figyelek rá – mondtam kedvesen mosolyogva, mire ő is elmosolyodott, majd visszatért a karomhoz. Valami spray-t fújt rá, ami irtózatosan csípett.

- Basszus – nyögtem fel halkan, majd összeszorítottam a szemem. Trevor nem törődött a fájdalmammal tovább tisztította a sebet. Amikor végzett egy puszit nyomott rá.

- Csak, hogy gyorsabban gyógyuljon – mosolygott, majd mindent visszapakolt a ládába, felállt, és besétált a házba. Közelebb húzódtam Noahoz, majd felvettem az ölembe. A hátamra dőltem őt pedig a felemelt kezeimbe tartotta. Előre-hátra reptettem, mire felnevetett. Én is felnevettem, mert eszméletlen aranyos volt. Trevor visszatért köreinkbe.

- Nézd csak Noah milyen féltékeny lett apa! – fordítottam mosolyogva Trevor felé, míg ő csak tovább mosolygott. Trevor szorosan mellém feküdt és Noah arcát kémlelte. – Imádom, ahogy rá nézel – mondtam ki, majd fejemet Trev felé fordítottam.

- Miért, hogy nézek rá? – emelte le rám a tekintetét.

- Őszinte szeretettel – mondtam, de nem voltam abban biztos, hogy ez a két szó átadja a valóságot. Egyszerűen lehetetlenség szavakba önteni azt az érzést, ami a szemeiből sugárzik. Meg merem kockáztatni, hogy ő az első olyan ember, akinek ennyire erősen látszódnak az érzelmei a szemein keresztül. A szemén keresztül egyenesen a lelkébe látni. Most végre látom értelmét annak a közmondásnak, hogy a szem a lélek tükre. Még pár percig forgattam Noah apró testét a levegőben,

amikor Trevor felült. Nem szólt semmit, csak bement a házba. Kérdően néztem utána, de aztán minden érzékszervemet Noahra fordítottam. Túl aranyos volt ahhoz, hogy másra koncentráljak. Trevor körülbelül hét perc múlva tért vissza hozzánk. Egy tálka, egy szakállka és egy kiskanál pihent hosszú ujjai között.

- Eljött az ebéd Noah – vette át a kezemből a kis só zsákot, majd az ölébe ültette. Felkötötte a nyakába a szakállkát, majd lassan etetni kezdte. Valami pépes étel foglalt helyet a tálkába. Trevor minden falatot „repülőnek álcázott”, és így adta be Noah szájába.

- Itt jön a repülő – mondta az újabb falatnál, majd a kiskanalat és annak tartalmát Noah szájába helyezte. Körülbelül fél óra elteltével kiürült a tálka.

- Hozok egy kis vizet – emelkedett fel Trevor Noahval, de megelőztem.

- Hagyd csak… majd én – mondtam, és már el is tűntem a ház belsejében. Besétáltam a konyhába, majd kinyitottam a szekrényt, ahol a poharak és néhány cumisüveg foglalt helyet. Kivettem az egyik, majd átöblítettem. A pulthoz léptem, aminek a lábánál három üveg babavíz sorakozott. Feltettem az egyiket a pultra, majd lecsavartam a tetejét és teleöntöttem vele a cumisüveget. Rácsavartam az üvegre a cumi részt, majd a vizes üvegre a kupakot, és kisétáltam. Visszaültem a helyemre, majd átnyújtottam a vizet Noahnak, aki egyből inni kezdett. Trevorhoz hasonlóan most én álltam fel, és hagytam őket ott egy szó nélkül. Felmentem a szobámba, majd levittem a táskát Trevor szobájába, ahol a kiságy foglalt helyet. Letettem mellé. Épp kiléptem a szobából, amikor Trevorékba ütköztem. Rájuk mosolyogtam, majd visszamentem a szobába. Trevor letette Noaht a pelenkázóra, majd nagy meglepetésemre egy szó nélkül tisztába tette. Odasétáltam a táskához, majd leguggoltam hozzá. Kivettem Noah pizsamáját, majd átvettem Trevor helyét, és rá adtam. Ezalatt Trevor megcsinálta az ágyát.

- Lerakod aludni? – kérdeztem.

- Igen – mosolygott rám. Egy hatalmas puszit nyomtam Noah puha arcára, majd átadtam Trevornak. – Hol leszel? – kérdezte, majd ringatni kezdte Noaht.

- Az udvaron – mosolyogtam rá, majd kiléptem a szobából, és bezártam magam mögött az ajtót. Visszasétáltam az udvarra, de a pléd helyett a medencét választottam úti célomként. Élvezettel mártóztam meg a kellemesen hideg vízben. Tíz perc elteltével motoszkálást hallottam a hátam mögül. Megfordultam. Trevor állt velem szembe… legalábbis egy darabig, mert utána bejött hozzám a vízbe.

- Nagyon elfáradtál? – simított végig gyengéden a hátamon.

- Nem. Egyáltalán nem fáradtam el – mosolyogtam rá őszintén. – Ez nem munka – mondtam, ő pedig helyeslően bólintott.

- Annyira értesz a gyerekekhez. Bébiszitterkedtél már valaha is? – állt elém.

- Nem. Néha segítettem egy pár rokonomnak meg Crystalnek, de amúgy még soha.

- Na most megleptél. Pedig fogadni mertem volna rá, hogy már van korábbi gyakorlatod ebben – mosolygott. – Figyelj – mondta, mire felnéztem a szemébe. – ma este grillezni fogunk. Segítesz majd előkészülni rá? – tette fel a kérdést.

- Hmm lássuk csak… - estem gondolkodóba. – Ha el tudsz kapni segítek – mondtam majd a víz alá buktam, és elcsusszantam a lába mellett. Vagy legalábbis a felsőtestem átcsusszant, viszont a bokámat sikerült elkapnia. Visszahúzott. A francba! Megfogta a karomat, majd felhúzott a víz felszínére, és magához ölelt. Kezem a mellkasán nyugodott. A szemébe néztem, és mosolyogtam.

- Ez túl könnyű játék volt Fay – mosolygott rám.

- Nem lett volna, ha egy kicsit később reagálsz – mondtam, majd lenéztem egy pillanatra a kezemre, aztán ismét vissza a szemébe. Túl közel voltam hozzá, ezért zavartan köhintettem egyet, majd arrébb húzódtam. Mindketten a vizet kezdtük nézni. Egyszer csak Trevor lemerült a víz alá, majd megfogta a lábaimat, és felvett az ölébe. Hirtelen állt fel.

- Most megvagy! – mondta talán túl hangosan. Kezeim közé fogtam az arcát, majd nevetni kezdtem.

- Halkan, mert Noah felkel – suttogtam nevetve, mire észbe kapott.

- Hoppá – suttogta vissza.

- Tegyél le – könyörögtem neki mosolyogva.

- Miért, ha nem, akkor mi lesz? – nézett rám játékosan csillogó szemeivel.

- Felmondok – mondtam, de jól tudtam, hogy nem veszi komolyan.

- Nos, akkor úgy tűnik, hogy holnaptól nem dolgozol itt – mondta, majd velem együtt lemerült a víz alá. Szerencsém volt, hogy nagy levegőt vettem, mivel a szorításából nem tudtam szabadulni. Átkaroltam a nyakát, majd egy fél perc után így emelkedtünk ki. Lábam most már a medence alját érintette.  – Még mindig fel akarsz mondani? – nézett rám, mire bólintottam. Rosszul tettem, mert ismét visszahúzott a víz alá. Kezeit a derekam köré fonta, majd ismét felemelkedett. – Na és most? – kérdezte, mire nevetve nem-et bólogattam. – Erre vártam – mondta, majd mosolyogva elengedett. Levettem a nyakáról a kezem. Megfordult és épp merülni készült.

- Hogy tudtál így megváltozni? – kérdeztem, mire abbahagyta minden eddigi cselekedetét, és visszafordult, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Tudod két év alatt sok mindenre képes az ember. Beszéltél a szüleiddel? – váltott témát.

- Igen – mondtam rövidre fogva, mert nem akartam ebbe a témába merülni.

- Apád utál – közölte, mire kikerekedtek a szemeim. Ennyire észrevehetően kimutatta? Basszus.

- Apám nem ismer – mondtam, és igazam volt.

- De ismert, és nem a legszebb képet állítottam fel magamról. Igazából csodálkoztam, amikor elengedett. Azt hittem, hogy még a hazugságod ellenére is távol fog tartani tőlem.

- Próbálkozott – vallottam be, de nem lepődött meg. – Sajnálom – néztem a szemeibe.

- Én szúrtam el, de mindegy. Majd talán rájön, hogy a régi önmagam képe nem illik a mostanira – mosolygott bágyadtan, majd kimászott a medencéből. – Na, akkor segítesz? – nyújtotta felém a kezét.

- Elkaptál, nem? – fogadtam el a segítségét, majd kezébe kapaszkodva kiszálltam a vízből.

            Noahval és Trevorral ültünk a pléden, amikor a kerítés felől kiabálást hallottunk.

- Trevor Wentworth nyiss ajtót – kiabálta egy hang. Én nem ismertem meg, de Trevor valószínűleg igen, mivel mosolyogva pattant fel mellőlem. Noah, aki az ölemben helyezkedett el, kérdő tekintettel nézett távolodó apja után.

- Mindjárt jön – pusziltam meg a homlokát, majd halványan ringatni kezdtem. Noah felállt az ölembe, majd megfordult és jobb kezébe vette egyik hajtincsemet. – Tetszik? – néztem rá mosolyogva, mire csak gügyögni kezdett. Elmosolyodtam rajta. Annyira édes volt, ahogy beszélni próbált. Pár perc múlva Trevor három fiú társaságában tért vissza. Felismertem őket. Tim, Alex és Matt jöttek ki az udvarra fürdőnadrágban. Alex derekán egy nagyméretű, zöld úszógumi hevert. Matt kezében egy piros pöttyös, felfújható labda pihent. Tim pedig, hogy ne maradjon ki semmiből, egy sárga színű úszómatraccal lépett ki. Elkapott a nevetés.

- Sziasztok – köszöntöttem őket nevetve, mire automatikusan visszaköszöntek. Matt azonnal felém sétált. Lehajolt Noahoz, aki a kezét nyújtotta.

- Hát szia Nagyfiú – vette el a kezemből kedvesen. Felálltam, majd felsétáltam a többiekhez. A fiúk a dolgaikat a medencébe dobták.

- Hoztam mályvacukrot – dicsekedett büszkén Alex.

- Grillezni fogunk – nevetett fel Trev.

- Mi? Nem úgy volt, hogy szalonnát sütünk? – kerekedtek el szemei, mire mindenki nevetni kezdett.

- Hány csomaggal vettél? – kérdeztem.

- Héttel – mondta, majd velünk együtt ő is nevetni kezdett.

- Ha már ennyire bevásároltál, akkor rakhatunk tüzet – mondta Trevor, mire mindenki bólogatni kezdett. Főként persze Alex. A fiúk épp a tűzrakás részleteit beszélték, amikor megszólalt a csengő. Csakis egy ember lehetett az. Elsétáltam a bejárathoz, majd kinyitottam az ajtót. Crystal lépett be, majd ugrott a nyakamba. Megöleltem, majd bezártam az ajtót.

- Na hol van a kis drágám? – nézett rám, majd az udvar felé mutattam. Együtt mentünk ki. – Sziasztok – köszönt Crystal mindenkinek, majd őt is üdvözölték.  Matt azonnal Crystal felé vette az irányt. Noah már a kezét nyújtotta. Szorosan ölelte meg Crystal nyakát, aki egy hatalmas puszit nyomott a szájára. – Jól viselkedett? – nézett kettőnkre.

- Igen – vágtuk rá egyszerre mosolyogva.

- Ilyen jó kisfiú voltál? – nézett Crystal Noahra, aki csak mosolygott. Hasonlóan áradt a szeretet a szeméből, mint Trevornak. Megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lehet a saját gyerekemet tartani a kezemben, de nem tudtam. Biztos, hogy fantasztikus érzés, de átélés nélkül lehetetlen elképzelni. Fél órán keresztül baromkodtak a srácok, amikor eldöntöttük, hogy hozzálátunk a vacsorának. Tim a grillt gyújtotta be, Woody pedig a tüzet rakta, ha már megvett hét csomag mályvacukrot. Trevor és én a felvágott zöldséget és a bepácolt húst hordtuk ki. Crystal Noahra vigyázott, Matt pedig kekszet és mogyorókrémet vitt Alex mellé. Trevorral leraktuk a tálcákat Tim mellé, aki a rácsra pakolta rá a húst és a zöldségeket. Miután minden tálcát kihordtunk, tányérokat és evőeszközöket vittem ki az asztalra, és Crystal kérésére egy melegebb felsőt Noah számára. Leültem melléjük.

- Milyen volt a mai nap? – kérdezte Crystal kedvesen mosolyogva, miközben Noahra adta felsőt.

- Eszméletlen jó. Minden nap el bírnék babázni – mosolyogtam, majd megsimogattam Noah karját.

- Ennek örülök, viszont holnapra nincs dolgom – mondta arra célozva, hogy Noah vele lesz.

- Ezt egyből gondoltam – mosolyogtam rá. Én sem szeretnék egy ilyen gyerek nélkül több napot külön tölteni. Ha tehetném éjjel-nappal vele lennék. Az lenne már a meló!

            Csendesen ültünk az asztal körül. Mindenki evett. Crystal egy falatot a saját, majd egy falatot a Noah szájába tett. Én gyorsan megettem a tányéromra tett adagot, így felálltam és Crystal mellé léptem.

- Segítsek? – hajoltam közelebb az arcához.

- Igen. Köszönöm – mondta, majd a kezembe adta a már korábban látott tálkát, amiben egy újabb adag bébiétel volt. Szembefordultam Noahval, majd etetni kezdtem. Én nem játszottam repülősdit az étellel, de szerencsémre Noah így is megette. A vacsora után a desszert következett, amit Woody készített. Mindenki leült a tűz köré Woody pedig gyorsan tette a mogyorókrémmel megkent kekszekre a megsült mályvacukrot, majd mintha szendvics lenne a tetejére is kekszet rakott. Egyesével adogatott mindenkinek. Nem értettük, hogy miért vett ennyi csomaggal, mert már a harmadik után sem bírt senki sem többet enni. Leszámítva Alexet, aki még egy darabot sem evett. Viszont öt darab után ő is feladta a harcot. Attól függetlenül, hogy már senki sem evett még elkészített két csomag mályvacukrot azzal az ürüggyel, hogy majd később, ha éhesek lesznek megeszik. Mi csak mosolyogtunk rajta. Egyik percről a másikra Trevor és Matt elszivárgott a társaságunk közül. Senki sem tudta, hogy hová mentek, de nem is foglalkozott vele túlzottan senki. Viszont, amikor Matt egy gitárral a kezében tért vissza már mindenki felfigyelt. Elfoglalták a helyeiket a tűz körül. Felhúzott szemöldökkel és kíváncsi tekintettel néztem rájuk. Ujjaimat összekulcsoltam és a térdemre helyeztem. Trevorék nem mondtak semmi a kis külön akciójukról. Matt egyszerűen csak játszani kezdett a gitáron én pedig egyből felismertem a számot. A Reason to love akusztikus verziója volt. Ez volt az egyik kedvenc számom tőlük, de még sohasem hallottam élő játszásban. Mosolyogva figyeltem őket. Trevor énekelni kezdett. Teljesen profin adták elő a számot. Trev a bal lábával verte a ritmust, Matt pedig akadás mentesen játszott a gitárján, amin nem lepődtem meg. A refrénnél szokás szerint kirázott a hideg. Annyira szép szám volt, és annyira másabb volt így, mint bármelyik készüléken. Magával ragadó volt. Teljesen. A szám végét követően mindenki elismerően bólogatott, majd tapsolt.

- De régen játszottátok ezt – szólalt meg Crystal, akinek a kezében mélyen aludt Noah.

- Hát nem ma az biztos – mosolygott Matt.

            Mosolyogva integettünk az utolsóként távozó Tim után is. Amikor elhajtott visszasétáltunk a házba. Kimentem az udvarra, majd összeszedtem a piszkos edényeket, és bepakoltam őket a mosogatógépbe, amit utána be is indítottam. A megmaradt, elkészített mályvacukrokat lefedtem, majd betettem a hűtőbe. Letöröltem a szalonnasütőt, ahová helyenként olvadt mályvacukor ragadt. Ezután a grill körül is letörölgettem egy kicsit. Összeszedtem a párnákat, majd beraktam a kinti szekrénybe.

- Mit csinálsz? – szólalt meg hirtelen mellettem egy hang, mire megijedtem és megugrottam. Sajnos túl közel voltam a medencéhez. Esni kezdtem, de Trevor megragadta a kezemet, és visszahúzott. A lendület miatt a mellkasának csapódtam. – Össze-vissza törnéd magad nélkülem – engedte el a kezemet mosolyogva, mire csak elvörösödtem. Béna vagy Fay! – mondogatta a tudatalattim. Pár perc után feltűnt, hogy Trevor a majdnem esésem előtt feltett egy kérdést.

- Ó – túrtam zavartan a hajamban, mert már megint lassú volt a reakcióidőm. Túl lassú. – csak úgy gondoltam, hogy kicsit rendbe rakom az udvart – néztem fel a szemébe egy pillanatra.

- Nem kellett volna – nézett körül elismerően.

- Semmiség – mondtam, majd visszasétáltam a plédhez.

- Várj segítek – fogta meg a szembelévő két csücskét, és együtt rázni kezdtük. Mind a ketten hülye fejet vágtunk, amin fel is nevettünk. Valami rossz táncgyakorlathoz hasonlóan összehajtottuk a plédet. Trevor nem hagyta, hogy ezt is én rakjam vissza, ezért kivette a kezemből, majd a szekrényhez lépett és eltette.

- Elhiszed, hogy nem haltam volna bele? – léptem mögé, mire megfordult.

- Hidd el, hogy én sem. Ma már amúgy is rengeteget segítettél.

- Ez a munkám – hajoltam meg, mire Trevor felnevetett. A medence oldalához lépett, majd rátette a takarófóliát, hogy megvédje az esetleges bogaraktól.

- Na gyere tegyük el magunkat holnapra – karolta át a vállam én pedig a derekát. Együtt léptünk be a házba, majd zártuk be az ajtót. A lépcsőnél amolyan búcsúzóként megöleltük egymást, majd ő a lenti fürdő én pedig a fenti fürdő felé vettem az irányt.